„A Herman Ottó Múzeum Közösségi élmény és múzeumi interpretáció középiskolai csoportok bevonásával" című mintaprojektje EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001, „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek" című kiemelt projektnek a mentorált intézménynél való megvalósulásáról Rudabányán, a Bányászattörténeti Múzeumban

A Herman Ottó Múzeummal való közös pályázat lehetősége, jó alkalmat jelentett a Bányászattörténeti Múzeumnak,- mint egykori tagintézményének,- hogy a korábbi múzeumpedagógiai pályázatra építve éljen egy új lehetőséggel, amely a mai kor kívánalmainak megfelelően közelebb hozza a múzeumot, az azt látogató célközönség számára leginkább az általános és középiskolás diákokhoz.

A pályázathoz szükséges oktatási-nevelési intézmény kiválasztásánál egyik szempont volt a múzeumtól való távolság, valamint hogy az iskola pedagógiai programjába és helyi tantervébe ez illeszkedjen. A kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákjai számára a vizuális kultúra oktatás keretében a médiaismeretek és médiaprojektek a tananyag részét képezik 12. évfolyamban, így a kisfilmek készítésében már kisebb-nagyobb tapasztalttal rendelkeznek. Jelen pályázatban 29 diák vett részt a filmek és bútorok kivitelezésében a 9-12. évfolyamokból, így tehát voltak olyan diákok is, akik számára ez teljesen új terep volt, így ennek köszönhetően hamarabb kerülhettek kapcsolatba filmkészítéssel, mit az iskolában. Az oktatási intézmény részéről Bukodiné Sólyom Ilona rajz és médiaismereteket oktató pedagógus választotta ki, szervezte meg a projektben résztvevő diákcsoportot.

Intézményünk iskolai közösségi szolgálat teljesítését is lehetővé teszi, így öröm volt számunkra, hogy az egykori közösségi szolgálatot teljesítőket viszontláthattuk a múzeumban e pályázat keretében. Jelen pályázat pedig hozzájárulhat. hogy a jövőben még többen teljesítsék nálunk a közösségi szolgálatot, hiszen az elkészült kisfilmek a világhálón bárki számára hozzáférhetőek, így más iskolák diákjai is láthatják azokat, ha a you tube videómegosztó weboldalon rákeresnek.

A Bányászattörténeti Múzeum – mely műszaki- technikatörténeti, történeti és természettudományi gyűjteményekkel rendelkezik, s ennek megfelelő állandó kiállítással – a résztvevők számára a helyszín megismerése előtt a „kihívás" érzetét keltette. Majd a program szerinti 2. témanap a kiállításokkal való megismerkedés, eloszlatta a kezdeti félelmeket, és elindult a „brainstroming", amely során kiderült milyen sokoldalúan közelíthető meg a bányászat, mint téma. Létrejöttek a stábok, összesen 6, hogy a „Mine Pictures" a diákok szemével mutassa be a kiállításokat. A filmkészítés technikai hátteréről és gyakorlati kivételezéséről elméleti alapozással és hazai és külföldi példák bemutatásával került sor.

A filmek forgatásához szükséges eszközöket, jelmezeket előkészítettük a stáboknak. A forgatásra októberben került sor, amikor a múzeum látogatottsága veszít intenzitásából, így a múzeum mindennapjai ebben a formában nem kerülhettek be a filmekbe, viszont így a stáboknak csak egymáshoz kellett igazodniuk a felvételek készítésénél, hogy ne zavarják egymást. A felvételek készítését követően következett a forgatókönyvek alapján a „filmmé" vágás, amely plusz időt 15-20 munkaórát is igénybe vett a témanapokon kívül, a szabadidő terhére.

A következő 6 kisfilm készült el:

• Emlékek;
• Álom a múzeumban;
• A türelemüveg;
• Képzelgések;
• De én láttam;
• Ahol a múlt elkezdődik.

A pályázat második komponensében a közösségi térbe bútorok tervezésére került sor, amelyben az Eszterházy Károly Egyetemről (Eger) segítségünkre volt a Vizuális Művészeti Tanszék oktatója Dr. Balázs Péter és hallgatói. A múzeumunk esetében főleg a külső térben, az udvaron, az egyes épületek között van arra hely, hogy „megújítsuk", illetve „megtöltsük" azt. Az első ötlettervek után, rajzolás és makettezés következett, amelyhez a helyi városüzemeltető kft. segítségével, hulladékfából „mini raklapok" készületek, ezzel is segítve a bútorok rajzbeli és térbeli megtervezését. Szerencsére a Herman Ottó Múzeum segítségével néhány bútor ténylegesen elkészülhetett raklapokból. 2 db felnőttek számára alkalmas ülőpad, valamint egy 3 elemes, variálható bútor kisiskolások, óvodások számára. Az alkotás öröme érződött a diákokon, fúrás, csiszolás, majd festés az általuk kitalált színekben vizes alapú kültéri vékonylazúrral. A munka itt nem fejeződött be, hiszen a tervek egy része papíron maradt, de a jövőben biztosan megtaláljuk azt a lehetőséget, hogy azok is megvalósulhassanak.

A mai kor adhatta lehetőség, a közösségi oldalon létrehozott zárt csoport, jó kommunikációs csatorna volt, ahol írott és képi formában is segíthettük egymást. Pályázat gyakorlati eredményein túl 6 kisfilm, és 3 bútor, egyéb más hozadéka is volt. Hozzájárult ahhoz, hogy olyan külső visszajelzést kapjunk a múzeum kiállításairól, munkájáról, amelyet a vendégkönyv, vagy kérdőíves felmérés nem mindig ad vissza. A kisfilmek tekintetében elmondható, hogy mindegyik más-más szempontból értékes és izgalmas. A bányászat napjaikra már csak szinte múzeumi körülmények között tanulmányozható hazánkban, ezért is fontos e régi iparág múltjának széleskörű népszerűsítése, értékeire való figyelemfelkeltés. Természetesen a lehetőségeket koránt sem merítették ki a diákok, hiszen a számos téma maradt még. A bútorok készítésénél alapvető környezetvédelmi szempontot, mint az újrahasznosítást vettük figyelembe, illetve környezetre, egészégre veszélytelen festéket használjunk.

A résztvevő diákok számára jó lehetőséget teremtett a pályázat a múzeumi munka megismerésére, valamint saját képességeik fejlesztésére is. Az egykorú és a különböző évfolyamok együttműködésére, a vitás helyzetek kezelésére, a csapatmunka előnyeire és hátrányaira, s a vállalt feladat érdekében a többletmunkára. Jó tapasztalatot jelentet a munka világába való betekintésére, hogyan álltak a feladatokhoz, a felmerülő problémákhoz a múzeum munkatársai. S talán az sem elhanyagolható eredmény, hogy a múzeumpedagógiai munkát is vonzóvá tudtuk tenni mind a diákok, mind a résztvevő iskola tanárainak körében. Összességében a témanapok alkalmával és a diákokkal történt beszélgetéseken kapott visszajelzések alapján kijelenthető a pályázat rendkívül sikeres lebonyolítása, és mint mintaprojekt, elemenként is bármely múzeum számára adaptálható.

A fent bemutatott projekt zárásaként filmvetítésre és kiállítás-megnyitóra került sor 2018. március 22.-én (csütörtökön) 14 órai kezdettel a mentorált közgyűjteményben, a Bányászattörténeti Múzeumban ( Rudabánya Petőfi S. u. 26.).

A rendezvényt szép számú érdeklődő tisztelte meg jelenlétével, közöttük Rudabánya Város polgármestere Szobota Lajos, Hadobás Sándor nyugalmazott múzeumigazgató, önkormányzati képviselő, a helyi általános iskola igazgatónője, Sóváriné Sárog Éva és Szobotáné Garan Erika igazgatóhelyettes, a Városüzemeltető Nonprofit Kft. ügyvezető igazgató asszonya, Kovácsné Sipos Tünde, valamint az intézmények munkatársai, a helyi civil szervezetek tagjai.

A megjelenteket Papp Andrea, a múzeum intézményvezetője köszöntötte, majd ezt követően Mlakár Zsófia, a Herman Ottó Múzeum történész-muzeológusa, a projekt megvalósítója ismertette prezentációjában a pályázat eredményeit. Ezt követően a vendégek megtekinthették azt a 6 kisfilmet, amelyet a Bányászattörténeti Múzeumban a pályázatba bevont közoktatási intézmény diákjai, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium 9-12. évfolyamos tanulói forgattak 2017 őszén.

A programban ezután a projekt második elemeként a diákok által elképzelt közösségi térbe szánt bútor-ötlettervekből és -makettekből készült kiállítás megnyitására került sor Bútor(ötlet)elemek címmel. Az elkészült bútorokat is megtekinthették az érdeklődők. A jó hangulatú rendezvényt a Rozmaring asszonykórus rövid műsora színesítette, borsodi népdalcsokrot hallhattunk tőlük.

Vendégeink elismerésüket fejezték ki a pályázatban megvalósultakkal, és nagyon újszerűnek találtak azt, látva a temérdek munkát mögötte. Számukra is új közösségi élményt jelentett a múzeumi kiállítások ily módon való megközelítése, bútorzatának megújítása.

Összességében az eddig kapott visszajelzések alapján kijelenthető a pályázat rendkívül sikeres lebonyolítása, és mint mintaprojekt elemenként is bármely múzeum számára adaptálhatósága. Az eredményekről pedig 2018. április 17-én országos konferencia keretében számolunk be Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

A beszámolót készítette: PAPP ANDREA, a Bányászattörténeti Múzeum intézményvezetője.

Fotók: BICS GABRIELLA.

A rendezvény résztvevőinek egy csoportja.

Mlakár Zsófia történész-muzeológus előadás közben.

Az előadást követően a kiállítás megnyitására került sor. PAPP ANDREA (balra) múzeumvezető köszöntötte az érdeklődőket, a kiállítást pedig a mellette álló MLAKÁR ZSÓFIA ajánlotta a megjelentek figyelmébe.

A kiállítás-megnyitó résztvevőinek egy csoportja, előtérben a Rozmaring Asszonykórus tagjai.

A vendégek nagy érdeklődéssel tekintették meg a kiállított alkotásokat.