Az internet segítségével minden korábbinál alaposabb kutatásokat végezhetnek a szakemberek és az érdeklődők bármilyen vonatkozásban. Bennünket elsősorban a Rudabányával kapcsolatos adatok és tények érdekelnek. Az ilyen irányú keresgélések során számos meglepő és érdekes dolog került elő, amelyek gazdagítják, elmélyítik és kiegészítik a településünk múltjára vonatkozó eddigi ismereteinket. Ezek közül különösen érdekesek az idők folyamán különböző hazai múzeumokba - közülük is elsősorban a miskolci Herman Ottó Múzeumba - Rudabányáról bekerült tárgyak: régészeti leletek, műalkotások, használati eszközök, dokumentumok stb. A legszebbeket, legérdekesebbeket a közeljövőben honlapunk hasábjain folyamatosan bemutatjuk.

Elsőként a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található, Rudabányáról bekerült cseréptálat ajánljuk látogatóink figyelmébe. Készítési helyéül Miskolcot, idejéül pedig a 17-18. századot jelölik meg a szakemberek. Az alábbiakban idézzük azt a leírást, amely A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999) című könyvben jelent meg róla, és közöljük az ugyanott látható fotót is.

"A magyar népi kerámia jobbára csak a 19. század elején jelenik meg teljes pompájában előttünk, a 18. századból évszámmal ellátott cserépedényünk igen kevés. Következésképpen a magyar parasztfazekasság előzményeiről, forrásairól, kialakulásának összetevőiről és körülményeiről viszonylag keveset tudunk. A 17-18. század kerámiájával már a régészet nem foglalkozik. A várak és városok szemétgödreiben talált korabeli cserépanyag feldolgozása fogja majd megfejteni e korszak edénykultúráját. Az itt közölt nagyméretű tál egyike a korai, valószínűleg 17-18. századi, épen megmaradt cserépedényeinknek. A Borsod megyei Rudabányáról került a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe. Anyaga szép, vörösre kiégett cserép. Van egy ugyanilyen ornamentikával díszített butykoskorsónk is (ltsz. 55.17.1.), az Mályinkáról került a múzeumba. Alapszíne világossárga, díszítménye egyetlen, kissé összetett, szimmetrikus kompozíciót alkot. Egy csokorból indul ki 6-8 virágszál, mindegyik egy-egy virágban vagy levélben végződik. Fent középütt egy nagy rozetta van, mellette két oldalon visszahajló virágággal. Két oldalon van egy-egy érdekesen megfogalmazott tulipán, fölötte pedig egymásba kapcsolt különböző színű, V formájú dísz, lent pedig egy-egy gránátalmaszerű virágocska. A kompozíció és az ornamensek nem naturálisan megrajzoltak, inkább erőteljesen stilizáltak. A színhasználat nagyon egyszerű, az ornamentika nagyobb foltjai fűzöldek és téglavörösek, a virágszárak és némi kontúrozás pedig barna. A tál ornamentikájának eredete a török hódoltság korában hozzánk érkezett „keleti" művészeti hatásokra vezethető vissza. Hasonló stílusú kerámiából néhány ismeretes különböző múzeumokban, s ezeket a szakmai zsargon 16-17. századi írókás-virágos fazekasművészet néven tartja számon."

A Rudabányáról múzeumba került 17-18. századi festett cseréptál.