Magyarország jelenlegi területén eddig kilenc ásványt fedeztek fel a tudomány számára. A legfrissebb Rudabányán került elő. Néhány évvel ezelőtt Koller Gábor pilisborosjenői ásványgyűjtő találta az első (és mindeddig az egyedüli) példányokat, melyeket – látva, hogy érdekes anyagról lehet szó – eljuttatott a miskolci kutatóknak. A minták több irányú műszeres vizsgálata kiderítette, hogy eddig ismeretlen, ezüst-higany-arzenát-kloridról van szó. Kémiai képlete (Ag, Hg)~4~(AsO~4~)Cl, kristályrendszere köbös.

A mérésekből összeállított adatsort Szakáll Sándor (Miskolci Egyetem), Herta Effenberger (Bécsi Egyetem), Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum) és Zajzon Norbert (Miskolci Egyetem) múlt év őszén nyújtotta be a Nemzetközi Ásványtani Társaság illetékes bizottságához, melynek tagjai év végi szavazással elismerték, hogy valóban egy tudományra új ásványról van szó. A kutatók az új ásványnak a rudabányait nevet javasolták, amit az illetékes bizottság szintén elfogadott. A rudabányait típuspéldánya – melyen a vizsgálatok készültek –, a miskolci Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményében került elhelyezésre.

Az egykori rudabányai vasércbánya ásványtani szempontból Magyarország egyik legfontosabb lelőhelye, mivel eddig mintegy 160 különböző ásványt sikerült innen kimutatni. Korábban pompás kifejlődése miatt a termésréz, malachit, azurit és kuprit (mind rézásványok) révén, majd az utóbbi évtizedekben nagyon ritka ásványai miatt vált nemzetközi hírűvé. Éppen egy ilyen ritka ezüst-higany-halogenides ásványegyütteshez kapcsolódik ez a mind szerkezeti, mind kémiai szempontból unikálisnak mondható fázis. Ezt támasztja alá, hogy a jelenleg ismert mintegy 5500 ásványból csupán három közelebbi rokona ismert. A rudabányait barnás olajzöld, parányi (0,1-0,6 mm-es) kristályai gyémántfényűek és fényérzékenyek. Különböző, szintén kicsiny méretű ezüst-higany-tartalmú halogenidekkel együtt az érctelep kovásodott limonitjában nagyon ritkán jelenik meg.

Dr. Szakáll Sándor mineralógus, tanszékvezető egyetemi tanár, Miskolci Egyetem

(Az új ásványról tudomásunk szerint ez az első nyilvános közlemény; városunkat, illetve honlapunkat tisztelték meg azzal a kutatók, hogy rendelkezésünkre bocsájtották a fenti ismertetőt és fotót! Köszönjük dr. Szakáll Sándornak, Fehér Bélának és Tóth Lászlónak!)