2013. december 9-én, életének 66. évében, súlyos betegség következtében elhunyt SZABLYÁR PÉTER, a jósvafői Tájház alapítója, a sokoldalú szakember: geológus, kohómérnök, barlangkutató, műemlékvédő, szakíró, könyv- és folyóirat-kiadó, különböző társadalmi és szakmai szervezetek vezető személyisége, számos kitüntetés és elismerés birtokosa.

1948-ban született Budapesten, édesapja SZABLYÁR FERENC irodalomtörténész, aki egy időben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának a vezetője is volt. Középiskolai tanulmányait a tatabányai Szabó József Geológiai Technikumban végezte, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett kohómérnök diplomát 1974-ben. Az aluminiumiparban helyezkedett el, s ott dolgozott nyugdíjazásáig. Gyermekkorától érdekelték a barlangok és a természetvédelem, ezért korán bekapcsolódott a hazai barlangkutatók szervezetének munkájába. Különösen az Aggteleki-karszt és a Baradla-barlang vonzotta, így már az 1960-as évek elejétől otthon érezte magát vidékünkön. Sokat tett az Aggteleki Nemzeti Park és különösen Jósvafő község értékeinek feltárása, megőrzése és közkinccsé tétele érdekében. Szerteágazó tevékenységének eredményeit hosszan sorolhatnánk, itt és most azonban csak a Rudabányához fűződő kapcsolatait elevenítjük fel, fájó szívvel emlékezve rá.

Saját elmondása szerint 1964-ben, a geológus-technikum hallgatójaként Rudabányán, a vasércbánya geológisi osztályán töltötte nyári szakmai gyakorlatát Hernyák Gábor irányítása mellett. Ekkor vált az egyik kedves helyévé Rudabánya, miután megismerte gazdag történelmi múltját és természeti értékeit. A következő évtizedekben aggteleki, majd jósvafői tartózkodásai során gyakran megfordult Rudabányán. Majd miután 1994-ben Jósvafőn tájházat létesített, a rudabányai múzeummal egyre szorosabb szakmai kapcsolatokat ápolt. Részt vett és több alkalommal is előadást tartott a Rudabányai Múzeumi Napokon. A múzeum munkatársai készítették el a tájház alapleltárát, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2007-ben elnyerte az Év Múzeuma címet a kisebb gyűjtemények kategóriájában. A tájházi kiadványok elkészítéséhez is segítséget kapott a múzeumtól, így jelent meg például Nagymáté Lajos Gyermekkorom Trizsben című visszaemlékezése. 2013 januárjában rudabányai közvetítéssel került az Elektronikus Periodika Archívumba a Szablyár Péter által írt, szerkesztett és kiadott Jósvafői Helytörténeti Füzetek eddigi teljes sorozta, és még sorolhatnánk azokat a szálakat, amelyek Őt településünkhöz fűzték.

Amikor a 2013. évi Múzeumok Éjszakáján egy vidám hangúlatú előadással szerepelt a rudabányai Bányászattörténeti Múzeumban, még nem sejthettük, hogy ez lesz az utolsó nyilvános szereplése. Ő talán akkor már tudta, hogy valami nincs rendben az egészségével, mégis nagy önuralommal vállalta a rendezvényen való közreműködést. A betegség a nyár végén gyűrte le erős szervezetét, és nem segíthetett rajta a leggondosabb orvosi beavatkozás sem. Családja féltő gonddal és szeretettel ápolta Budapesten. Október 10-én Forster Gyula-éremmel tüntették ki műemlékvédő tevékenységéért, amit már nem tudott személyesen átvenni. Türelemmel viselt hosszú szenvedés után december 9.-én örökre eltávozott közülünk.

Az Ő esetében nem közhely, hogy halála pótolhatatlan veszteség mindazon területek számára, ahol tevékenykedett. A mi vidékünk, a sok gondja-baja ellenére is csodálatos Sajó-Bódva köze aligha kap még egyszer a sorstól egy hozzá hasonló személyiséget. Hiányát sokáig fogjuk érezni, de szelleme könyveiben, tanulmányaiban és munkásságának eredményeiben mindörökre velünk marad.

Szablyár Pétert kívánsága szerint Jósvafőn helyezik végső nyugalomra 2013. december 18-án, szerdán 13 órakor.
Tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét.