Kordos lászló professzor búcsúbeszéde hernyák gábor temetésén

2021.09.13.

Tisztelt Gyászolók! Kedves Gábor!

Nem sokat beszéltél magadról! Megnehezítetted dolgunkat, amikor barátaid, ismerőseid, tisztelőid, s a világ sok részén már sikereket arató egykorvolt fiatalok azt szeretnék tudni, ki is ez a Hernyák Gábor?

Az elmúlt csaknem ötven évben – amióta néhány csont összehozott minket -nekem sem mondtad soha hogy Te bizony hajdúsági legény voltál, hiszen ott születtél Hajdúnánáson csaknem 85 éve, 1928. december 14-én. Ott híre-hamva sem volt bányának, hegynek, érceknek, s a családi tanács kertésztanodába íratott Felsőzsolcára. A háború azonban kitört, közben lakatostanulóként a diósgyőri vasgyár lebombázott romjai közül húztak ki. Voltál erőszakkal besorozott levente, akit a nyilasok három nap kiképzést követően az orosz frontra vezényeltek, de megúsztad, mert a század rugalmas németországi visszavonulását már nem vártad meg, elszöktél Felsőzsolcára, majd kisebb sérülésekkel hazatértél Hajdúnánásra. Innen a szovjetek vittek volna el Ukrajnába, munkaszolgálatra. Másodszor, vagy már ki tudja hányadszor, életeden át végigkísérő módon a józan eszedre hallgatva, és az élni akarás türelmetlenségével – ismét megszöktél Mátészalkánál.

Életed első húsz éve után még megnyugvást is hoztak számodra a 48-at követő sajátos évek. Debrecenben lakatos szakmát tanultál, majd kiváló eredményeid miatt Budapest, Sopron és a szakérettségi következett. Megnyílt a lehetőséged a továbbtanulásra, és Te a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen a geológus szakot választottad. Érdeklődésedet a kőzetek és az ércek keltették fel, s ahogy mondtad, a „dögök", az ősmaradványok nem nagyon izgattak. 1955. Geológus diplomával a zsebedben a Kiss János mellett végzett korábbi velencei-hegységi és recski érckutatások után Rudabányára irányítottak, és itt is maradtál.

Jártad a bányát, a szemed fürkészett, mindent láttál. Nem szerettél írni, mégis több tanulmányod mellett megjelent összefoglaló cikked a Rudabányai-hegység szerkezetéről és az érctípusok létrejöttéről. Kortársaid és főleg utódaik között ki ne lett volna kíváncsi tapasztalataidra, helyismeretedre. Közben szívügyed volt a kutató-fúrási üzem és a laboratóriumok fejlesztése, a hazai réz-, ólom- és cinkércek kitermelésének megindítása, a rudabányai rézflotáló létrehozása is. Már kezdő korodban, 1955-ben elősegítetted az önálló bányászattörténeti múzeum fejlesztését, amit néhány évig vezettél is. Ma, ez a Múzeum Rudabánya és az ország szakmai kincsestára.

Azután az 1980-as években megsuhintotta az országot a gazdaság viharfelhője, és a bányát 1985-ben hivatalosan be is zárták. Azóta Rudabánya város lett, és bízik az évezredes múltra visszatekintő bányászat visszatérésében. Jól megérezted, hogy érceidet máshol kell keresni, és több ciklusban Mongóliában dolgoztál, ahol a mongol-magyar tulajdonú Cagan Davai wolframbánya kutatásvezetőjeként élvezted a távoli világ minden újdonságát. Újabb szelek hatására munkád eredményeit ma mások hasznosítják.

Szerteágazó érdeklődésed az ásványgyűjtők paradicsomává tette Rudabányát, és rajtad múlott, hogy, a vasércet fedő lignit hasznosításának felmérésekor összeszedtél néhány „kecske-" és „disznófogat", de a porból felvettél és félretettél egy különlegesen rosszul megmaradt porladó állkapocstöredéket is, amelyet 1967-ben Kretzoi Miklós őslénytanprofesszor napokon belül az emberré válás korai szakaszának eddig ismeretlen perdöntő darabjaként Rudapithecus hungaricus-nak nevezett el. Ettől kezdve neved összeforrott az emberré válással, hiszen a közel 300 főemlős lelet nagy részét Te találtad meg. Az elmúlt 25 évben itt dolgozó világhírű kutatók és tanítványaik ugyanúgy becsültek Gábort, mint ahogy ki is szorították az érdemi kutatásból. Ma már az egész világon tudják, tanítják, hogy egy Hernyák Gábor geológusnak köszönhetően mit kapott az emberiség - Az emberré válás múltjának kézzel fogható bizonyítékait. Megfordult itt mindenki azok közül, akik csinálják ezt a tudományt, és az egykori diákokból ma már több tucatnyi professzor – Ausztráliától Kaliforniáig - emlékszik rudabányai múltjára, és Gáborra, az általa megtalált és róla elnevezett „Gabi" koponyára.

Hernyák Gábort a Magyarhoni Földtani Társulat 2000-ben a Pro Geologia Applicata Emlékéremmel tüntette ki, Rudabánya Díszpolgárává 2002-ben választották, és 2010-ben elsőként vehette át Lillafüreden a Kárpát-medenc kimagasló földtani értékének felismeréséért évente egyszer járó Geofil Díjat.